11. Veled vagy nélküled?

Na megjöttem! Rettentően sajnálom, hogy sokat késtem a résszel, de nem keresek kifogásokat, egyszerűen nem ment! Érettségi lesz 2 hónap múlva, alig tudok valamit a 4 éves anyagból, 2 pasi közt őrlődöm úgy, hogy mindkettőt szeretem, szóval... elég nehéz életem van mostanában :/ Na de most itt van a réééész! :) Jó olvasást, és nem ígérek semmit előre, mert úgyse tudom betartani, lesz rész, amikor tudok hozni! :) KÖSZÖNÖM NEKTEK! ♥

Csendben feküdtem az ágyon és kattogott az agyam. Istentelen jó volt az a bő másfél óra, amit magam mögött tudhatok Josh-sal, mégis pocsékul éreztem magam. Szuszogását hallgattam, miközben kifelé bámultam az ablakon és néztem a holdat, amire pont rá lehetett látni. Ebben a szobában nem volt erkély, tehát átmentem abba az üresen állóba, ahol igen. Körbecsavartam magamon egy törölközőt, és kiléptem a fagyos levegőre. A párkány mellé léptem és szívtam egy mélyet a levegőből. Kattogott az agyam megállás nélkül. Egyszercsak hallottam, hogy az ajtó nyikorog, jelezve ezzel, hogy valaki kijött hozzám.
-Nem tudok aludni.
-Én sem. -hallottam meg George hangját. Megfordultam és a szemébe néztem.
-Legközelebb nem igazán szeretném hallani...
-George, én...
-Jó volt, megértem, csak élvezted. -motyogta egészen halkan.
-De...
-Ne mondj semmit.
-Csak szerettem volna megmagyarázni.
-Megmagyarázni? Szerinted ezen van bármi, amit meg lehetne magyarázni?
-Ami azt illeti, lenne!
-Na akkor most már mondjad, mert esküszöm, roppant kíváncsi lettem...
-Én...
-Eddig jó.
-Kérlek...
-Ha mondanál valamit... valami ésszerű magyarázatot arra, hogy miért smárolsz velem, ha utána vele lefekszel, akkor fejet hajtanék. De erre van ésszerű magyarázat?
-Van. Egy idióta vagyok. -motyogtam magam elé meredve.
-Lehet benne igazság! Vagy csak egyszerűen őt szereted, nem engem.
-Én...
-Kenza. -elmosolyodott, majd közelebb lépett. Megsimogatta az arcom. -Túléltem volna, ha elutasítasz, sőt, azt is, ha rám sem nézel. De azt, hogy kihasználsz, azt soha!
-Sajnálom...
-Én is... én is. -megfordult, majd csendben bement. Patakokban zúdult le a könny az arcomon. Idióta ribancnak éreztem magam, aki játszik az emberek érzéseivel. Kellett nekem mindkét fiú, és most két szék közül a pad alá estem.
-George! -kiabáltam utána.
-Mondd!
Becsuktam magam mögött az ajtót. Fagyos lépteimmel siettem utána, épp, hogy becsukva előtte az ajtót azzal, hogy odaugrottam, meggátolva azt, hogy kimehessen.
-Most mit szeretnél?
Nem szóltam semmit, csak elkapva őt puha csókot hagytam ajkain. Kezét automatikusan a hátamra simította. Nyelvem szenvedélyesen kelt táncra az övével. Sóhajtott egyet. Ekkor kopogtak az ajtón, mi meg szétrebbentünk. Néztem a nedves ajkait, amelyeken a félhomályban megcsillant a fény. Szemei kéjesen ragyogtak.
-George... -suttogtam, majd ismét megcsókoltam. Újra kopogtak az ajtón.
-Ki van bent? -szűrődött át JJ hangja.
-Én. -nyekeregtem.
-Jól vagy?
-Persze, csak egyedül szerettem volna lenni. De te hogy kerülsz ide? Nem úgy volt, hogy elutaztatok?
-Hazajöttünk, volt egy kis balhé, de nem téma. Biztos nincs semmi gond?
-Tuti!
-Akkor lefekszem. Jóéjt!
-Jóéjt!
-Fel se tűnt neki, hogy te hogy kerülsz ide? -nevette el magát George.
-Biztos nagyon fáradt szegény. Reggel le fog neki esni. -ledobtam a takarót a földre, ő pedig kiguvadt szemekkel bámult végig a testemen, ami elétárult.
-Ne bámulj, még a végén belerepül a szádba valami!
-A tiédbe fog mindjárt belerepülni valami!
-Hülye jaaajjj.. perverz! -nevettem el magam.

-Ébresztő! Gyorsan, gyorsan! Kenzie! Kelj fel!
-Hmmm? -fordultam át a másik oldalamra, ahol George próbált életet verni belém. Imádnivalóan kócos volt a haja.
-Ébredj, le fogunk bukni!
-Mit fogunk csinálni? -mosolyodtam el kómásan.
-Kérlek...
-Ha adsz egy puszit ide! -mutattam a számra. Lehajolt, és megcsókolt.
-Jóreggelt puszi. -hunytam le a szemeimet mosolyogva.
-Igen, de mostmár tényleg keljünk!
-Igen is! -pattantam ki az ágyból. Kikulcsoltam az ajtót és beslisszoltam a fürdőbe. Josh szobája még mindig csukva volt, szóval ő még nem tért észhez. Kicsit megkönnyebbülve vettem tudomásul a dolgot. Gyorsan megmosakodtam, elkészültem és felkapkodtam magamra a ruhákat.
Lefutottam a konyhába, ahol JJ és George már reggeliztek.
-Hmmmm gofri! Isteni illata van!
-Van bőven, gyere, egyél! -mosolygott JJ. -Egyébként...
-Hogy kerültem ide, tudom, tudom...
-Nem éppen ezt akartam kérdezni, de most, hogy így mondod, tényleg! Este le sem esett!
-Nem volt kulcs a fiúknál. Ami meg igen az szerintem még most is ott lapul az ablakpárkányon! -nevettem el magam.
-És mért nem hívtatok fel?
-Miért mit csináltál volna?
-Öhm... kinevettelek volna titeket!
-Igen JJ, azzal roppantul ki lettünk volna segítve, most, hogy így mondod! -nevetett George.
-És amúgy.. George te hol voltál?
-Mi?
-Hát be akartam menni hozzád, jobban mondva be is mentem. De eltűntél.
-Öhm.. wc... tudod... nagy dolgom volt!
-Jaaaa... hát ez nem jutott eszembe.
-Jóreggelt! -dörgölte meg fáradtan a szemeit Josh, majd kómás arccal leült mellém az asztalhoz.
-Szia. -mosolyom lefagyott.
-Mindenki milyen friss. Még te is. -nézett rám tengerkék szemeivel és egy kis mosollyal, ami elég érthető célzást jelentett a számomra, beugrottak az esti üzekedés képei. Egy cseppet el is pirultam, éreztem.
-Valakinek melege lett!
-Csak mert nincs rajtam felső. -nevetett Josh.
-Igen... belepirultam, sajnálom! -nevettem fel, aztán George-ra pillantva elmúlt a pillanatnyi jókedvem. Igencsak keserű arcot vágott. Épp akkor fejezte be a gofrija eltűntetését.
-Én most felmegyek, ha nem baj. -mutatott a lépcső felé.
-Jól van.
-Kösz a kaját JJ. 
-Szívesen! -mosolyodott el.
-Beszélnem kell vele. -motyogtam.
-Mert? -szólt utánam Josh.
-Csak úgy. -mondtam, majd felfutottam George után az emeletre. Bekopogtam.
-Gyere.
-Bejöhetek?
-Ahh.. te vagy az? Gyere, ha akarsz.
-Beszélhetnénk?
-Miről is?
-Hát izé... szóval...
-Igen?...
-Rólunk.
-Rólunk?
-Igen, rólunk.
-Van olyan, hogy mi? -lépett közelebb pár lépést.
-Szerinted a tegnap este után?
-Kenz... csak smároltunk. -mosolyodott el.
-De lehetett volna több is...
-Szerintem ebbe ne menjünk bele. Joshba vagy szerelmes.
-Nem tudom...
-Mit?
-Mindkettőtöket akarlak...