Promise

Egy pár nap szabit engedélyezzetek még nekem plíz, mert egy kicsit ihlethiánnyal szenvedek. :/ Nem kések sokat ígérem, igyekszem minél előbb hozni, a fele már kész van, csak mindig van valami ami nem tetszik és nem haladok 1ről a 2re :/


I'm so sorry! :/

♥

Kaptam egy Liebster díjat  AnDiKa  -tól, amit NAGYON NAGYON KÖSZÖNÖK! Sajnos nem tudom kitenni, mert napok óta nem enged, hogy képet feltöltsek, csak URL címesen, amiért szétüt az ideg, de mégegyszer köszönöm szépen nagyon jólesik! :)

Szabályok:
1: Írj magadról 11 dolgot
2: Válaszolj 11 kérdésre
3: Tegyél fel 11 kérdést
4: Küld tovább 11 embernek (nem fogom küldeni senkinek, mert nem olvasom más emberek blogjait, illetve akiét igen, azoknak már elküldtem anno :))

11 Dolog Rólam:
-Idén érettségizek

-Immáron anyanyelvi szinten beszélek angolul :)

-Kedvenc UJ tagom Josh :)

-Imádom Chris Brown-t
-12 éve hiphopozok:)
-Kézilabda fanatikus vagyok, kedvenc játékosom Marko Vujin illetve Császár Gábor. MKB Veszprém drukker vagyok:)

-Ha ciki, ha nem, imádom SP-t.
-Hidegrázást kapok Perrie Edwards-tól.

-Imádom a gyorskajákat, a KFC nálam mindent visz

-Szerelmes vagyok Zayn Malik úrba :D:$

Válaszolj 11 kérdésre:
1-Mit szeretsz és mit utálsz a legjobban?

Hát ez nem behatárolható, igazából:) Nagyon sok mindent szeretek nagyonsok területről és nagyonsok mindent utálok:D
2-Milyen telefonod van?

Samsung Galaxy S3

3-Mit szeretsz a blogírásba?

Felszabadít:)

4-Milyen zenéket szoktál általában hallgatni?

Nagyon vegyes:) r'n'b, tech house, pop:)
5-Van kabalád?

Van, egy aprócska lasztis kulcstartó, amit dedikált nekem Marko Vujin ♥
6-Kedvenc színészed/előadód?
Taylor Lautner, előadó alatt meg ha énekeseket értesz akkor 1D,  UJ, Conor Maynard és JBiebs :)

7-Kedvenc mesehősöd?

Odett :)
8-Olvasol valamilyen könyvet ha igen milyet?
A fátyol mögött, legjobb bnőm ajánlására. Szaúdi nők elnyomásáról szól.

9-Rendszeresen szoktál közzétenni a blogodban részeket?

Többnyire, ha nem, akkor annak oka (ihlethiány, időhiány, stb.) van és igyekszem:)

10-Milyen poszterek vannak a faladon?

Semmilyen, öregnek érzem magam ehhez:)

11-Eddig hány blogod volt/van?
6, ebből most 4et egyszerre írok. Jó, mi?:D

Mivel senkinek se küldöm, ezért nem teszek fel kérdéseket:/ :)

10. Csak egy éjszaka az egész

Sziasztok! Elhatároztam, hogy csak úgy lesz következő rész, hogyha 5 komival megdobtok.(1emberre 1 komi vonatkozik...) Sorry, ha túl nagy kérés de tök értelmetlennek tartom hogy írok, mindig csak 1-2 kommentet kapok és tök szar érzés, hogy mások meg kapnak egy csomót:/ Na mindegy annak az 1-2 kommentelőnek GRAZIE MILLE♥ Imádlak érte titeket:) Na a részhez meg nem nagyon tudnék mit hozzáfűzni, olvassátok szeretettel :) Puszi ♥

Hosszú perceken keresztül álltunk az ajtóban, én meg csak élveztem, hogy gyengéden csókol. Annyira más volt ez az érzés, mint amilyen Josh mellett fog el. Jóleső bizsergés volt, de annyira szokatlan. Alig kaptam már levegőt, de nem akartam abbahagyni... Még nem. Minden másodpercébe szerelmes voltam a pillanatnak, minden egyes mozdulatának, miközben a nyelvem az övével találkozik és gyengéden elsiklanak egymás mellett. Ahogy finoman beszívta az ajkaimat... ha mondhatnám, hogy van tökéletes pillanat, biztos, hogy ez az lenne!

-George ki a..... ezt nem hiszem el...

-Josh... -kaptam fel a fejem.

-Ne is foglalkozzatok velem, csak a kulcsomat keresem...

-De...

-Josh várj már mi ez a hisztéria? -Josh nem fordult meg. Megmerevedve állt, háttal nekünk. Aztán mégis megfordult. Gyilkos pillantásainak kereszttüzében égtünk George-al. Jártatta gyönyörű tengerkék szemeit köztem és George között, melyek el voltak sötétülve a dühtől.

-Remélem tisztában vagy magaddal! Vagyis inkább azzal, hogy semmibe vesz.

-Hát nekem ez az előbbi jelenet nem tűnt annak...

-Kihasznál mert ostoba vagy és vak!

-Még ha így is van, legalább velem van. Te nem mondhatod el magadról ugyanezt! -erre Josh meglökte őt a mellkasánál. Egy kicsit meg is billent és nekiment az ajtónak.

-Fejezd be a hisztit olyan vagy, mint egy 5 éves aki nem kapta meg a játékát!

-Az a játék még senkié!

-Mi a fasz van itt? Én nem vagyok senkinek sem a játéka, fejezzétek már be!

-Gyertek be, mindent megbeszélünk, nem szeretnék veszekedni! -rángatott be George, majd becsapta az ajtót, hogy majd kirepültem az ablakon.

-Bocsi, kis huzat volt. Szóval. Mindent megbeszélünk szépen!

-Én inkább a távozás mellett döntök! -feszegettem a bejárat kilincsét, de az csak nem akarta megadni magát.

-Josh, hol a kulcsod?

-Azért jöttem le, hogy megkeressem. Az egész házat felforgattam érte, idebent tuti nincs, szerintem a kocsiban hagytam.

-Az nagyszerű, mivel az enyém Jayminél van, mert ő elhagyta... Jaymi és JJ elutaztak...

-Ez most ugye nem azt jelenti, hogy akkor várhatok amíg hazajönnek?

-De, nagyon úgy fest!

-És az mikor is lesz?

-Holnap reggel.

-Tessék? -sikkantottam fel. -Josh azonnal keresd meg a kulcsod! -szóltam oda az ablakon bámészkodó fiúnak.

-Öhm asszem megtaláltam!

-És hol van?

-Itt! -mutatott ki az ablakpárkányra, amin ott figyelt a kulcsa.

-Remek, akkor nyisd ki szépen az ablakot, emeld el és engedj, hagy meneküljek!

-Látsz itt valahol is kilincset? -húzta el a függönyt.

-Ezt nem hiszem el!

-Itt kell maradnod. Nincs mese. -csapta össze mosolyogva a kezeit Josh.

-Nincs ellene kifogásom, ha nem kell a veszekedéseteket hallgatnom és ha adtok hálóruhát, használhatom a fürdőt, ilyesmi.

-Megegyeztünk, de velem alszol!

-Azt már nem! -vágott vissza Josh.

-Sorsolunk!

-MI? -nevettem fel.

-Kő, papír, olló! Aki nyer, azzal alszol.

-Legyen...

-Szóval KŐ, PAPÍR, OL-LÓÓÓ! -még a szemeimet is becsuktam, hogy ne kelljen látnom az eredményt.

-HÁHÁ! -óvatosan kinyitottam a szemem. George volt az, aki alulmaradt.

-Nem hiszem el. GEORGE! -üvöltöttem le a fejét szegénynek.

-Hidd el, hogy én sem így akartam...

-Még egy menet!

-Ez most jólesett, köszi.

-Ne puffogj Cuthbert, mert itthagylak!

-Nem tudsz! -mosolyodott el.

-Nagy bánatomra. Jó, legyen. Veled töltöm az éjszakát. De ha bármit is mersz kezdegetni megtudod milyen érzés az, mikor éles pengék simogatják a farkadat, értetted?!

-Huh... azt hiszem. Na felmegyek megágyazni.

-Szia. Vissza se gyere!

-Köszi. -vigyorgott vissza a lépcsőről.

-Szóval...

-Szóval mi..?

-Sajnálom.

-Hát én is...

-Figyelj, George. Rettentő nehéz időszakon megyek most keresztül. A barátnőmtől, aki szinte a testvérem, úgy elhidegültem, mintha nem is ismerném... Josh miatt. Meg hát ti ketten vagytok...

-Ezt hogy érted?

-Mit?

-Hogy ti ketten vagytok. Hogy érted?

-Hát te, meg Josh...

-Még mindig nem értem...

-Kettőtök közt vívódom és ez nagyon rossz. Mikor vele vagyok pillangók borzolják a gyomorfalamat, de ugyanezt érzem melletted is. Nem teljesen egyforma a két érzés, de külön-külön szép mindkettő. És ahogy megcsókolsz...

-Hogy? -húzott egészen közel magához.

-Ne csináld, mert megbolondulok!

-Csak utoljára?!

-Legyen. -nyomtam ajkaimat az övéihez finoman, majd hevesen elkezdtünk smárolni.

-Azt hiszem... most kell, hogy végetvessünk ennek! -fordítottam el a fejem pár másodperc után.

-Igen, én is azt hiszem... -nyomott még egy apró puszit a számra, majd mosolyogva bement a konyhába. Akkorát sóhajtottam, hogy az fogalom...

Az este hátralévő része is érdekesen telt, és eldöntöttem, hogy megviccelem a fiúkat valamivel. Éppen a harmadik felest gurítottuk le mindannyian, és George már édesen mosolygós állapotba került, mikor kihívtam Josht a konyhába.

-Figyelj, Cuthbert...

-Nem tudok semmi másra figyelni, csak ezekre... -mutatott a melleimre. Az ő trikója volt rajtam és nem viseltem alatta melltartót, így átlátszódott a mellbimbóm.

-Na akkor most erőszakold meg magad...

-Vagy téged... -lépett közelebb és belepuszilt a nyakamba, mire kirázott a hideg.

-Figyelj már egy kicsit! -toltam el magamtól a mellkasára feszített kezeimmel.

-Jó, jó, figyelek!

-Megyek fürdeni, majd gyere be... -mosolyodtam el.

-Jól van. -vigyorgott ő is. Eltűntem a konyhából és felcibáltam George-ot az emeleti fürdőbe. Elkezdett pancsolni én pedig kikiabáltam Josnak, hogy jöhet. Elbújtam a fürdőajtó melletti szekrény mögött és vártam a pillanatot. Josh levetkőzött, amibe kicsit belepirultam, pedig csak hátulról láttam őt. Hm... azért az a látvány nem volt rossz. Fel kellett kuncognom, de csak halkan, nehogy meghallják. Aztán a következő pillanatban egy nagy sikítás. És kitört belőlem a nevetés.

-Te meg hogy a fenébe kerülsz ide?

-Mi? Én fürdök, te hogy kerülsz ide!

-Hol van Kenza?

-Hát biztos nem itt!  -Josh megfordult.

-Teee kisssss!

-Hát ez hihetetlen! -a földön hemperegtem a röhögéstől, Josh pedig kijött  egy törölközőbe csavarva és felemelve engem bevitt a szobájába. Végig sipákoltam az oda vezető utat, hogy tegyen le, de nem bántotta a fülét az éles hangom. Óvatosan lefektetett az ágyra és finoman rámnehezedett. Egy pillanat alatt lefagyott a mosolyom, mikor éreztem egy kis dudort hozzányomódni a combomhoz.

-Josh... -suttogtam, miközben mélyen egymás szemébe nézünk. Nem felelt, csak megtámadta a nyakam és nagyon gyengéden csókolgatni kezdte. Kezemet felvetettem a hátára, majd végigsimítottam rajta, és a fenekére csúsztattam a törölköző alá. Felnézett rám és elmosolyodott. Megcsókolt.

-Nem lehet... -fordítottam el a fejem.

-Miért nem? Csak egy éjszaka az egész...

9. Miértek

Na meghoztam az új részt, köszönöm a türelmeteket! Viszont a továbbiakban is bizonytalan lesz a részek érkezési időpontja.:/ Köszi a figyelmet, jó olvasást! :)

(ui: később pótolom a képet, csak nem hagyta h beszúrjam:@)

-Hát te? -mereven az előttem álló fiút bámultam.

-Hát én. -nevetett fel. Látszott rajta, hogy nem teljesen tiszta.

-Te részeg vagy, Cuthbert, menj haza és aludd ki magad!

-Nem, nem, nem! Nem kérheted tőlem, hogy menjek el és hagyjak hátra mindent amiből lettem. Fiú vagyok és van kukim is...

-Ez férfias megnevezés volt.

-Akkor van egy fa...

-Ki ne mondd nekem! Menj szépen haza, olyan részeg vagy, mint a csap!

-Igen részeg vagyok. -szedte össze magát és csillogó kék szemeiben elvesztem. Teljesen komolyra váltott. -Rossz vagyok földrajzból, de el tudom mondani, hogy itt élsz bennem. Nem vagyok se nagy író, se költő, de azt talán ki tudom fejezni, hogy mennyire imádlak. Még így részegen is... 

Egy másodperc alatt belém fojtotta a szót a monológjával. Egyszerre akartam sírni és nevetni, magamhoz ölelni és elküldeni, megcsókolni és felpofozni, és még sok mindent. Fogalma sem volt arról, hogy mennyire sokat jelentett nekem az, amit most mondott.  

-Nem teheted ezt velem.

-Én? -kerekedtek ki a szemeim.

-Ki más. Tudod mit éreztem, mikor megláttalak George-al?

-És te tudod mit éreztem, mikor megláttalak Elena-val? Borzalmasan fájt, érted te ezt?

-Ma értettem meg. Hidd el, mindent máshogy csinálnék, ha tehetném, csak hogy te velem lehess. Szeretlek, érted? Bár még magamnak sem ismertem be... -szeretem őt. A mellkasom lüktetése azt sugallta, hogy ugorjak a nyakába és csókoljam, ameddig csak tehetem, a fejemben pedig az dobogott, hogy küldjem el, idővel elfelejtem. 

-Nem lehet, Josh... -hallgattam végül a dominánsabb szervemre.

-De miért nem lehet?

-Mindketten kapcsolatban állunk valakivel.

-Ugyan már, milyen kapcsolat az, ahol valaki mást szeretünk?

-Honnan tudod, hogy én valaki mást szeretek?

-Innen... -lépett hozzám közelebb, és a derekam mellett megtámaszkodott a falnál.

-Josh...

-Érzed te is, ugye?

-Én egyedül a piaszagodat érzem. -próbáltam kitérni a válasz elől, miközben a szívem majd kiugrott a torkomon.

-Nézd.. -tette a mellkasára a kezem és a forró bőre szinte égette a hideg tenyeremet. Ahogy a csuklómat megragadta a szívverésemet sikerült megéreznie. Ránézett a kezemre és elmosolyodott.

-Egyszerre ver szinte. És fogadni merek, hogy a tiéd is ugyan azt a monológot üti...

-Nem tudom milyen monológ... -suttogtam, miközben a kezemre meredtem, ami még mindig a mellkasának volt feszítve. Közelebb hajolt, mire a könyököm ellazult, teljes alkarom a testéhez simult, ezáltal a felsőtestem is. A hátamra simította a kezét, majd felvezette a nyakamra.

-Ez az a monológ. -suttogta, majd megcsókolt... volna.

-Sziasztok! -lépett be Elena. Szerencsére nem látott semmit sem az egészből.

-Szia El. -futottam el Josh mellett.

-Már itt is vagyok kicsim. -Szökkent oda Josh mellé és szájon puszilta. Millió darabra törtem legbelül. 

-Jah, már értem hogy kerülsz ide. 

-Én engedtem be, nem mondta? Nem mondtad neki? -nézett Joshra, ő pedig csak megrázta a fejét. Megfogta a kezét.

-Akkor mi most felmegyünk. Gyere drágám. -elindultak felfelé, Josh végig engem nézett. Mikor felértek elindultak a könnyeim, de szaporán letörölgettem őket. Nem lesz ez így jó, egyáltalán nem!

  Felszaladtam a szobámba és beugrottam az ágyba. Nyakig betakaróztam és a telefonomat nyomkodtam, de valahogy semmisem volt elég érdekes. Gondoltam felhívom George-ot, hogy tisztázzuk ezt az egész Union J dolgot. Pár csörgés után fel is vette.

-Szia Kenzie. -hallottam, hogy mosolyog.

-Szia George.

-Húha, rossz kedved van?

-Eléggé.

-Josh?

-Mondhatni. Elena is felidegesített...

-Mert?

-Nem jártál twitteren?

-Öööö...

-Figyelj, ha már itt tartunk, szeretnék megkérdezni tőled egy nagyon fontos dolgot.

-Kitalálom. Union J...

-Hát igen.

-Mindent elmesélek élőben, jó?

-Jól van. -mosolyodtam el.

-Szóval miért is ilyen rosszkedvű a kisasszony? -mosolygott.

-Josh...

-Igen, erre valahogy sikerült rájönnöm. De a twitter miatt, vagy...?

-Eljött hozzám. Vagy ki tudja, hogy hozzám jött e egyáltalán Csak itt volt, vagy van... és beszélgettünk. Szerelmet vallott. Aztán felment a barátnőmmel az ő szobájába.

-Idióta. Ha belém lennél szerelmes, én biztos, hogy megbecsülnélek.

-George, én nem vagyok szerelmes belé. Legalábbis nem szeretném. Nagyon nem szeretném.

-De ez nem azt jelenti, hogy nem is vagy az. Szerintem szereted.

-Talán. De sok másik embert is szeretek. Kezdve például veled. -éreztem, hogy fülig belevörösödöm abba, amit neki mondtam.

-Én is szeretlek, ha ez számít valamit.

-Hát hogy ne számítana. -ekkor nyílt az ajtó és Josh tolatott be rajta.

-Ne... most leteszlek szívem, mert jött egy hívatlan vendégem. -Josh fejeket vágott erre. Nevetnem kellett. -Na majd beszélünk.

-Jól van, szeretlek.

-Én is téged. Puszi... -nyomtam ki a telefont.-MI A FR...-befogta a számat.

-Shhhh! Meghallhatnak!

-Csak El van itthon.

-Pont elég ha meghall, sőt, sok is!

-Miért jöttél?

-Minden apró porcikámmal szeretlek! -mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Képtelen voltam ellenállni neki. Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül ő pedig a fenekemnél megtartva az ágy felé hátrált velem. Végigfektetett és fölém kerekedve csókolt. Alig kaptam levegőt, mert a felszaporodott pulzusszámom miatt többször kellett volna levegőt vennem, ehelyett kevesebbszer vettem magamhoz belőle. Aztán magamhoz tértem és egy olyan dolog ugrott be, és foglalta el a képzeletbeli látóteremet, ami miatt meg kellet szakítanom ezt a csókot. Lelöktem őt magamról és felpattantam.

-Most meg mi van?

-Kérlek menj el...

-Mi?

-Menj el! El kell mennem itthonról nekem is!

-De Kenz...

-Menj el!

-Hát jó... -fogta a pulcsiját és kisétált az ajtón.

Elkezdtem megint sírni. Teljesen idiótának éreztem magam. Azt hittem, hogy ez nekem elég. Itt van Josh, a torkomba ugrik a szívem mikor a közelében vagyok. Azt hittem ez mindent megold. Gyönyörű dolgokat suttogott nekem, rettentően elgyengít ha rámnéz, mégsem vagyok boldog. Hogy miért nem? Erre a válasz nagyon egyszerű. A barátnőm miatt. Hogy lehetnék én felhőtlenül boldog vele, miközben a barátnőm ágyasa? Akárhányszor ránézek az jut eszembe, hogy vajon Elena is ugyanezeket a mondatokat hallotta, ugyanezeket a simogatásokat és ugyanezeket a csókokat kapta e? Vajon ő is ugyan így érez Josh iránt, vagy esetleg Josh is úgy érez El iránt, mint irántam? Lehet, hogy semmit sem akar egyikünktől sem, csak azt, hogy kielégítsük a vágyait? Miértek sokasága gyülemlett fel az agyamban, és csak kattogott össze vissza a sok gondolat a fejemben. Kezdtem teljesen beleőrülni. Nem csak abba, hogy Josh így a padlóra küld, hanem abba az érzésbe is, ami miatt meg kellett szakítanom a csókot vele. Egy olyan furcsa érzés, amit tegnap éreztem először, és azóta vissza-visszatér és nem hagy nyugodni akármennyire is szeretném, hogy elkerüljön. Vagy lehet, hogy már nem is szeretném? Mi lesz ebből az egészből? Nem... fel kell állnom! Gyorsan összeszedtem magam, megigazítottam a sminkem, majd Josh távozását követően körülbelül 15 perccel én is útnak indultam, és kb. 10 perc alatt odaértem. Az érzés megint ott lapult a gyomromban, és ahogy az ajtó kinyílt egyre jobban feszített. Semmi másra nem tudtam most gondolni, csak arra, hogy remélem azzal a mosolygós melegbarna szempárral találkozok, aki miatt idejöttem most.

-Keeenzie! -mosolygott az ajtó túloldalán George. Egy szót sem szóltam, csak elé léptem hirtelen és megcsókoltam. Annyira meglepődött, hogy először vissza sem csókolt. Kinyitottam a szemem és döbbenten engem nézett. Mikor tekintetünk találkozott elmosolyodott, majd becsukta a szemét, és visszacsókolt végre..

Drágaságaim!! :)

Jelentem: hazaérkeztem a 2 hetes fantasztikus Amerikai utamból. Csodálatosnál is csodálatosabb élményekkel gazdagodtam (pl. megnéztem egy éjféli misét Szenteste, ami egészen hihetetlen, pedig nem vagyok vallásos, illetve Miami tengerpartján is sétlhattam egyet. Gondoltam megosztom veletek:) Szóval először is, I WISH YOU A HAPPY NEW YEAR!, másodszor pedig jelezném, hogy holnaptól megújult erővel térek vissza az ÖSSZES blogba! :) És köszönöm a türelmeteket! :)

Puszi, Rebi :)