10. Csak egy éjszaka az egész

Sziasztok! Elhatároztam, hogy csak úgy lesz következő rész, hogyha 5 komival megdobtok.(1emberre 1 komi vonatkozik...) Sorry, ha túl nagy kérés de tök értelmetlennek tartom hogy írok, mindig csak 1-2 kommentet kapok és tök szar érzés, hogy mások meg kapnak egy csomót:/ Na mindegy annak az 1-2 kommentelőnek GRAZIE MILLE♥ Imádlak érte titeket:) Na a részhez meg nem nagyon tudnék mit hozzáfűzni, olvassátok szeretettel :) Puszi ♥

Hosszú perceken keresztül álltunk az ajtóban, én meg csak élveztem, hogy gyengéden csókol. Annyira más volt ez az érzés, mint amilyen Josh mellett fog el. Jóleső bizsergés volt, de annyira szokatlan. Alig kaptam már levegőt, de nem akartam abbahagyni... Még nem. Minden másodpercébe szerelmes voltam a pillanatnak, minden egyes mozdulatának, miközben a nyelvem az övével találkozik és gyengéden elsiklanak egymás mellett. Ahogy finoman beszívta az ajkaimat... ha mondhatnám, hogy van tökéletes pillanat, biztos, hogy ez az lenne!

-George ki a..... ezt nem hiszem el...

-Josh... -kaptam fel a fejem.

-Ne is foglalkozzatok velem, csak a kulcsomat keresem...

-De...

-Josh várj már mi ez a hisztéria? -Josh nem fordult meg. Megmerevedve állt, háttal nekünk. Aztán mégis megfordult. Gyilkos pillantásainak kereszttüzében égtünk George-al. Jártatta gyönyörű tengerkék szemeit köztem és George között, melyek el voltak sötétülve a dühtől.

-Remélem tisztában vagy magaddal! Vagyis inkább azzal, hogy semmibe vesz.

-Hát nekem ez az előbbi jelenet nem tűnt annak...

-Kihasznál mert ostoba vagy és vak!

-Még ha így is van, legalább velem van. Te nem mondhatod el magadról ugyanezt! -erre Josh meglökte őt a mellkasánál. Egy kicsit meg is billent és nekiment az ajtónak.

-Fejezd be a hisztit olyan vagy, mint egy 5 éves aki nem kapta meg a játékát!

-Az a játék még senkié!

-Mi a fasz van itt? Én nem vagyok senkinek sem a játéka, fejezzétek már be!

-Gyertek be, mindent megbeszélünk, nem szeretnék veszekedni! -rángatott be George, majd becsapta az ajtót, hogy majd kirepültem az ablakon.

-Bocsi, kis huzat volt. Szóval. Mindent megbeszélünk szépen!

-Én inkább a távozás mellett döntök! -feszegettem a bejárat kilincsét, de az csak nem akarta megadni magát.

-Josh, hol a kulcsod?

-Azért jöttem le, hogy megkeressem. Az egész házat felforgattam érte, idebent tuti nincs, szerintem a kocsiban hagytam.

-Az nagyszerű, mivel az enyém Jayminél van, mert ő elhagyta... Jaymi és JJ elutaztak...

-Ez most ugye nem azt jelenti, hogy akkor várhatok amíg hazajönnek?

-De, nagyon úgy fest!

-És az mikor is lesz?

-Holnap reggel.

-Tessék? -sikkantottam fel. -Josh azonnal keresd meg a kulcsod! -szóltam oda az ablakon bámészkodó fiúnak.

-Öhm asszem megtaláltam!

-És hol van?

-Itt! -mutatott ki az ablakpárkányra, amin ott figyelt a kulcsa.

-Remek, akkor nyisd ki szépen az ablakot, emeld el és engedj, hagy meneküljek!

-Látsz itt valahol is kilincset? -húzta el a függönyt.

-Ezt nem hiszem el!

-Itt kell maradnod. Nincs mese. -csapta össze mosolyogva a kezeit Josh.

-Nincs ellene kifogásom, ha nem kell a veszekedéseteket hallgatnom és ha adtok hálóruhát, használhatom a fürdőt, ilyesmi.

-Megegyeztünk, de velem alszol!

-Azt már nem! -vágott vissza Josh.

-Sorsolunk!

-MI? -nevettem fel.

-Kő, papír, olló! Aki nyer, azzal alszol.

-Legyen...

-Szóval KŐ, PAPÍR, OL-LÓÓÓ! -még a szemeimet is becsuktam, hogy ne kelljen látnom az eredményt.

-HÁHÁ! -óvatosan kinyitottam a szemem. George volt az, aki alulmaradt.

-Nem hiszem el. GEORGE! -üvöltöttem le a fejét szegénynek.

-Hidd el, hogy én sem így akartam...

-Még egy menet!

-Ez most jólesett, köszi.

-Ne puffogj Cuthbert, mert itthagylak!

-Nem tudsz! -mosolyodott el.

-Nagy bánatomra. Jó, legyen. Veled töltöm az éjszakát. De ha bármit is mersz kezdegetni megtudod milyen érzés az, mikor éles pengék simogatják a farkadat, értetted?!

-Huh... azt hiszem. Na felmegyek megágyazni.

-Szia. Vissza se gyere!

-Köszi. -vigyorgott vissza a lépcsőről.

-Szóval...

-Szóval mi..?

-Sajnálom.

-Hát én is...

-Figyelj, George. Rettentő nehéz időszakon megyek most keresztül. A barátnőmtől, aki szinte a testvérem, úgy elhidegültem, mintha nem is ismerném... Josh miatt. Meg hát ti ketten vagytok...

-Ezt hogy érted?

-Mit?

-Hogy ti ketten vagytok. Hogy érted?

-Hát te, meg Josh...

-Még mindig nem értem...

-Kettőtök közt vívódom és ez nagyon rossz. Mikor vele vagyok pillangók borzolják a gyomorfalamat, de ugyanezt érzem melletted is. Nem teljesen egyforma a két érzés, de külön-külön szép mindkettő. És ahogy megcsókolsz...

-Hogy? -húzott egészen közel magához.

-Ne csináld, mert megbolondulok!

-Csak utoljára?!

-Legyen. -nyomtam ajkaimat az övéihez finoman, majd hevesen elkezdtünk smárolni.

-Azt hiszem... most kell, hogy végetvessünk ennek! -fordítottam el a fejem pár másodperc után.

-Igen, én is azt hiszem... -nyomott még egy apró puszit a számra, majd mosolyogva bement a konyhába. Akkorát sóhajtottam, hogy az fogalom...

Az este hátralévő része is érdekesen telt, és eldöntöttem, hogy megviccelem a fiúkat valamivel. Éppen a harmadik felest gurítottuk le mindannyian, és George már édesen mosolygós állapotba került, mikor kihívtam Josht a konyhába.

-Figyelj, Cuthbert...

-Nem tudok semmi másra figyelni, csak ezekre... -mutatott a melleimre. Az ő trikója volt rajtam és nem viseltem alatta melltartót, így átlátszódott a mellbimbóm.

-Na akkor most erőszakold meg magad...

-Vagy téged... -lépett közelebb és belepuszilt a nyakamba, mire kirázott a hideg.

-Figyelj már egy kicsit! -toltam el magamtól a mellkasára feszített kezeimmel.

-Jó, jó, figyelek!

-Megyek fürdeni, majd gyere be... -mosolyodtam el.

-Jól van. -vigyorgott ő is. Eltűntem a konyhából és felcibáltam George-ot az emeleti fürdőbe. Elkezdett pancsolni én pedig kikiabáltam Josnak, hogy jöhet. Elbújtam a fürdőajtó melletti szekrény mögött és vártam a pillanatot. Josh levetkőzött, amibe kicsit belepirultam, pedig csak hátulról láttam őt. Hm... azért az a látvány nem volt rossz. Fel kellett kuncognom, de csak halkan, nehogy meghallják. Aztán a következő pillanatban egy nagy sikítás. És kitört belőlem a nevetés.

-Te meg hogy a fenébe kerülsz ide?

-Mi? Én fürdök, te hogy kerülsz ide!

-Hol van Kenza?

-Hát biztos nem itt!  -Josh megfordult.

-Teee kisssss!

-Hát ez hihetetlen! -a földön hemperegtem a röhögéstől, Josh pedig kijött  egy törölközőbe csavarva és felemelve engem bevitt a szobájába. Végig sipákoltam az oda vezető utat, hogy tegyen le, de nem bántotta a fülét az éles hangom. Óvatosan lefektetett az ágyra és finoman rámnehezedett. Egy pillanat alatt lefagyott a mosolyom, mikor éreztem egy kis dudort hozzányomódni a combomhoz.

-Josh... -suttogtam, miközben mélyen egymás szemébe nézünk. Nem felelt, csak megtámadta a nyakam és nagyon gyengéden csókolgatni kezdte. Kezemet felvetettem a hátára, majd végigsimítottam rajta, és a fenekére csúsztattam a törölköző alá. Felnézett rám és elmosolyodott. Megcsókolt.

-Nem lehet... -fordítottam el a fejem.

-Miért nem? Csak egy éjszaka az egész...