9. Miértek

Na meghoztam az új részt, köszönöm a türelmeteket! Viszont a továbbiakban is bizonytalan lesz a részek érkezési időpontja.:/ Köszi a figyelmet, jó olvasást! :)

(ui: később pótolom a képet, csak nem hagyta h beszúrjam:@)

-Hát te? -mereven az előttem álló fiút bámultam.

-Hát én. -nevetett fel. Látszott rajta, hogy nem teljesen tiszta.

-Te részeg vagy, Cuthbert, menj haza és aludd ki magad!

-Nem, nem, nem! Nem kérheted tőlem, hogy menjek el és hagyjak hátra mindent amiből lettem. Fiú vagyok és van kukim is...

-Ez férfias megnevezés volt.

-Akkor van egy fa...

-Ki ne mondd nekem! Menj szépen haza, olyan részeg vagy, mint a csap!

-Igen részeg vagyok. -szedte össze magát és csillogó kék szemeiben elvesztem. Teljesen komolyra váltott. -Rossz vagyok földrajzból, de el tudom mondani, hogy itt élsz bennem. Nem vagyok se nagy író, se költő, de azt talán ki tudom fejezni, hogy mennyire imádlak. Még így részegen is... 

Egy másodperc alatt belém fojtotta a szót a monológjával. Egyszerre akartam sírni és nevetni, magamhoz ölelni és elküldeni, megcsókolni és felpofozni, és még sok mindent. Fogalma sem volt arról, hogy mennyire sokat jelentett nekem az, amit most mondott.  

-Nem teheted ezt velem.

-Én? -kerekedtek ki a szemeim.

-Ki más. Tudod mit éreztem, mikor megláttalak George-al?

-És te tudod mit éreztem, mikor megláttalak Elena-val? Borzalmasan fájt, érted te ezt?

-Ma értettem meg. Hidd el, mindent máshogy csinálnék, ha tehetném, csak hogy te velem lehess. Szeretlek, érted? Bár még magamnak sem ismertem be... -szeretem őt. A mellkasom lüktetése azt sugallta, hogy ugorjak a nyakába és csókoljam, ameddig csak tehetem, a fejemben pedig az dobogott, hogy küldjem el, idővel elfelejtem. 

-Nem lehet, Josh... -hallgattam végül a dominánsabb szervemre.

-De miért nem lehet?

-Mindketten kapcsolatban állunk valakivel.

-Ugyan már, milyen kapcsolat az, ahol valaki mást szeretünk?

-Honnan tudod, hogy én valaki mást szeretek?

-Innen... -lépett hozzám közelebb, és a derekam mellett megtámaszkodott a falnál.

-Josh...

-Érzed te is, ugye?

-Én egyedül a piaszagodat érzem. -próbáltam kitérni a válasz elől, miközben a szívem majd kiugrott a torkomon.

-Nézd.. -tette a mellkasára a kezem és a forró bőre szinte égette a hideg tenyeremet. Ahogy a csuklómat megragadta a szívverésemet sikerült megéreznie. Ránézett a kezemre és elmosolyodott.

-Egyszerre ver szinte. És fogadni merek, hogy a tiéd is ugyan azt a monológot üti...

-Nem tudom milyen monológ... -suttogtam, miközben a kezemre meredtem, ami még mindig a mellkasának volt feszítve. Közelebb hajolt, mire a könyököm ellazult, teljes alkarom a testéhez simult, ezáltal a felsőtestem is. A hátamra simította a kezét, majd felvezette a nyakamra.

-Ez az a monológ. -suttogta, majd megcsókolt... volna.

-Sziasztok! -lépett be Elena. Szerencsére nem látott semmit sem az egészből.

-Szia El. -futottam el Josh mellett.

-Már itt is vagyok kicsim. -Szökkent oda Josh mellé és szájon puszilta. Millió darabra törtem legbelül. 

-Jah, már értem hogy kerülsz ide. 

-Én engedtem be, nem mondta? Nem mondtad neki? -nézett Joshra, ő pedig csak megrázta a fejét. Megfogta a kezét.

-Akkor mi most felmegyünk. Gyere drágám. -elindultak felfelé, Josh végig engem nézett. Mikor felértek elindultak a könnyeim, de szaporán letörölgettem őket. Nem lesz ez így jó, egyáltalán nem!

  Felszaladtam a szobámba és beugrottam az ágyba. Nyakig betakaróztam és a telefonomat nyomkodtam, de valahogy semmisem volt elég érdekes. Gondoltam felhívom George-ot, hogy tisztázzuk ezt az egész Union J dolgot. Pár csörgés után fel is vette.

-Szia Kenzie. -hallottam, hogy mosolyog.

-Szia George.

-Húha, rossz kedved van?

-Eléggé.

-Josh?

-Mondhatni. Elena is felidegesített...

-Mert?

-Nem jártál twitteren?

-Öööö...

-Figyelj, ha már itt tartunk, szeretnék megkérdezni tőled egy nagyon fontos dolgot.

-Kitalálom. Union J...

-Hát igen.

-Mindent elmesélek élőben, jó?

-Jól van. -mosolyodtam el.

-Szóval miért is ilyen rosszkedvű a kisasszony? -mosolygott.

-Josh...

-Igen, erre valahogy sikerült rájönnöm. De a twitter miatt, vagy...?

-Eljött hozzám. Vagy ki tudja, hogy hozzám jött e egyáltalán Csak itt volt, vagy van... és beszélgettünk. Szerelmet vallott. Aztán felment a barátnőmmel az ő szobájába.

-Idióta. Ha belém lennél szerelmes, én biztos, hogy megbecsülnélek.

-George, én nem vagyok szerelmes belé. Legalábbis nem szeretném. Nagyon nem szeretném.

-De ez nem azt jelenti, hogy nem is vagy az. Szerintem szereted.

-Talán. De sok másik embert is szeretek. Kezdve például veled. -éreztem, hogy fülig belevörösödöm abba, amit neki mondtam.

-Én is szeretlek, ha ez számít valamit.

-Hát hogy ne számítana. -ekkor nyílt az ajtó és Josh tolatott be rajta.

-Ne... most leteszlek szívem, mert jött egy hívatlan vendégem. -Josh fejeket vágott erre. Nevetnem kellett. -Na majd beszélünk.

-Jól van, szeretlek.

-Én is téged. Puszi... -nyomtam ki a telefont.-MI A FR...-befogta a számat.

-Shhhh! Meghallhatnak!

-Csak El van itthon.

-Pont elég ha meghall, sőt, sok is!

-Miért jöttél?

-Minden apró porcikámmal szeretlek! -mondta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Képtelen voltam ellenállni neki. Lábaimat összekulcsoltam a dereka körül ő pedig a fenekemnél megtartva az ágy felé hátrált velem. Végigfektetett és fölém kerekedve csókolt. Alig kaptam levegőt, mert a felszaporodott pulzusszámom miatt többször kellett volna levegőt vennem, ehelyett kevesebbszer vettem magamhoz belőle. Aztán magamhoz tértem és egy olyan dolog ugrott be, és foglalta el a képzeletbeli látóteremet, ami miatt meg kellet szakítanom ezt a csókot. Lelöktem őt magamról és felpattantam.

-Most meg mi van?

-Kérlek menj el...

-Mi?

-Menj el! El kell mennem itthonról nekem is!

-De Kenz...

-Menj el!

-Hát jó... -fogta a pulcsiját és kisétált az ajtón.

Elkezdtem megint sírni. Teljesen idiótának éreztem magam. Azt hittem, hogy ez nekem elég. Itt van Josh, a torkomba ugrik a szívem mikor a közelében vagyok. Azt hittem ez mindent megold. Gyönyörű dolgokat suttogott nekem, rettentően elgyengít ha rámnéz, mégsem vagyok boldog. Hogy miért nem? Erre a válasz nagyon egyszerű. A barátnőm miatt. Hogy lehetnék én felhőtlenül boldog vele, miközben a barátnőm ágyasa? Akárhányszor ránézek az jut eszembe, hogy vajon Elena is ugyanezeket a mondatokat hallotta, ugyanezeket a simogatásokat és ugyanezeket a csókokat kapta e? Vajon ő is ugyan így érez Josh iránt, vagy esetleg Josh is úgy érez El iránt, mint irántam? Lehet, hogy semmit sem akar egyikünktől sem, csak azt, hogy kielégítsük a vágyait? Miértek sokasága gyülemlett fel az agyamban, és csak kattogott össze vissza a sok gondolat a fejemben. Kezdtem teljesen beleőrülni. Nem csak abba, hogy Josh így a padlóra küld, hanem abba az érzésbe is, ami miatt meg kellett szakítanom a csókot vele. Egy olyan furcsa érzés, amit tegnap éreztem először, és azóta vissza-visszatér és nem hagy nyugodni akármennyire is szeretném, hogy elkerüljön. Vagy lehet, hogy már nem is szeretném? Mi lesz ebből az egészből? Nem... fel kell állnom! Gyorsan összeszedtem magam, megigazítottam a sminkem, majd Josh távozását követően körülbelül 15 perccel én is útnak indultam, és kb. 10 perc alatt odaértem. Az érzés megint ott lapult a gyomromban, és ahogy az ajtó kinyílt egyre jobban feszített. Semmi másra nem tudtam most gondolni, csak arra, hogy remélem azzal a mosolygós melegbarna szempárral találkozok, aki miatt idejöttem most.

-Keeenzie! -mosolygott az ajtó túloldalán George. Egy szót sem szóltam, csak elé léptem hirtelen és megcsókoltam. Annyira meglepődött, hogy először vissza sem csókolt. Kinyitottam a szemem és döbbenten engem nézett. Mikor tekintetünk találkozott elmosolyodott, majd becsukta a szemét, és visszacsókolt végre..