1. Berni sítábor

Sziasztok Csibéim! :) Mivel egyre nagyobb népszerűségnek örvend hazánkban is a Union J, úgy gondoltam belekezdek egy történetbe, mert ihletet kaptam a fiúkkal kapcsolatos sztori legépeléséhez! Remélem lesz, aki olvasni fogja, de ha nem, akkor majd magamnak írok :D Na puszika, jó olvasást az első részhez! :)

-Kenza, hol a frászban vagy már? Nem hiszem el! Már indulni akarunk körülnézni! -veszekedett velem Elena, amiért megint én voltam az utolsó, aki elkészült. Mindannyian nagykabátban álltak már az ajtóban, én viszont még cipő és pulcsi nélkül szaladgáltam az appartmanunkban.
-Jó, jó, megyek már! -akasztottam le a fogasról a pulcsimat és gyorsan magamra kaptam.

-Épp itt volt már az ideje, nagylány! –csapott a fenekemre Thomas.

-Fejezd ezt be, vagy akkorát behúzok, hogy kiesik a fogad! –fordultam felé szikrákat szóró szemekkel.

-Jól van már kiscicám másnak dorombolj!

-Tapló!

-Még mindig nem hagy téged békén? –Elena.

-Nem.

-Semmiből sem tanul?

-Úgy látszik!

-Ne pampogjál már! Azt sem értem mitől vagy ilyen agresszív! Esküszöm kielégíteném a szexuális túlfűtöttségedet. Vagy már klimaxos punci vagy és nem lehet? –próbált humoros lenni de nem nagyon jött össze neki.

-Rettentő vicces vagy, te tapló!  

Thomas az egyik gyerek a suliból. A múlt hónapban meg akart erőszakolni egy  buliban. Mindig is ilyen tapló módon próbált nőket az ágyába rángatni. Velem nem lesz egyszerű dolga… soha az életben nem fog tudni a magáévá tenni. Soha! Három hónapra jöttünk ki ide Bernbe… nem tudom, hogy fogom tudni elviselni őt.

Szerencsére hamar odaértünk az üdülőközpontunk vendéglátó étterméhez. Nagyon szép volt, teljes kilátás nyílt a sípályára. Viszont egyetlen szabad asztal sem volt.

-Menjetek, keressetek helyet, addig mi hozunk innivalót! –mondta Jason, nekünk lányoknak.

-Okéééé… de hová?

-Nem férünk sehová…

-Ott van 4 hely. Thomas majd áll! –mutatott egy asztalhoz, ahol egy fiú ült és teát szürcsölgetett, egy nagy bojtos sapka alatt. Bevallom nagyon édes feje volt. Kíváncsi lettem volna hány éves lehet, mert kinézett vagy 15-nek.

-Nem pofátlanság ha oda ülünk?

-Megkérdezzük zavarná e. Van vagy 14 szóval biztos elküld, de egy próbát megér...

-És ha nem tud angolul?

-Mindenki tud angolul.

-Szerintem több, mint 14!

-Jó, de 16-nál nincs több!

-Tuti több... fogadjunk? -nyújtottam kezet neki.

-Fogadjunk! -rázta meg a kezem. -Na gyere! –fogta meg a karom Elena és az asztal felé húzott.

-Szia, bocsi, zavarnánk ha ideülnénk melléd?

-Sziasztok, nem, dehogy is! –mosolyodott el. –Tessék csak.

-Köszi. A nevem Elena!

-Az enyém George.

-Idevalósi vagy?

-Neeeeem, a barátaimmal itt üdülünk. Az egyik haverom apjáé ez az egész. -mutatott körbe. -Ők üzemeltetik a síközpontot, övék a szálloda és ez a kis étterem is.

-Wao...

-És ti?

-Mi londoniak vagyunk és itt töltjük a telet Svájcban. A sulival. Még karácsonyra se megyünk haza.

-Bocsi, hogy is hívnak? -mosolygott rám és gyönyörű barna szemeivel enyéimbe hatolt. Sikeresen zavarba is hozott ezzel.

-Kenza vagyok. -mosolyodtam el, de éreztem, hogy fülig vörös lettem hirtelen.

-Szép név. -mosolyodott el ő is.

-George!

-Igen?

-Nem pofátlanság ha megkérdezem hány éves vagy?Csak mert fogadtunk...

-Na, ki mire tippelt? -mosolygott.

-Én arra, hogy nem vagy több 16-nál. Bár a hangod már becsapós, szóval...

-Akkor Kenza? Te arra, hogy több vagyok?

-Igen. -mosolyogtam.

-Nyertél. 19 éves vagyok.

-Tessék? NEM! Azt nem hiszem el, nem lehetsz több nálam! -döbbentem le teljesen. 

-93-ban születtem. 

-Én 94-es vagyok. -sikkantottam fel vigyorogva. -Ez durva. Nem néztelek annyinak.

-Ne aggódj, senki se néz annyinak. 

-Hozhatok valamit? -állt meg mellettünk mosolyogva egy magas kékszemű fiú. Azt hiszem ő itt a pincér. Igen.... nem volt nehéz kitalálni, bravo Kenza.

-Öhm... én nem kérek semmit... -rázta a fejét George.

-Én kérek egy banán shake-et. Csokireszelékkel. -hajolt az asztalra Elena. Rám nézett a hapsi, de megráztam a fejem.

-Máris hozom. -mosolygott, majd elment.

-Húúú az anyukámat de bele nyalnék abba a shakebe amit ő a kis kezecskéivel csinál. -nyalta meg a szája szélét El.

-Jajj, Elena. -nevettem fel.

-Ő a tulaj fia, Josh.

-Tessék? -kerekedtek ki a szemeim. -Akkor ő a haverod?

-Igen.

-De miért kell itt güriznie ha a tulaj fia?

-Azért mert rohadt sóher az apja és egyáltalán nem segít neki semmiben. Minden lyukas garasért keményen meg kell dolgoznia.

-Ez szemétség!

-Az, de hát ez van... -míg George mesélt, azt vettem észre, hogy Josh fel-felnézett a pult mögül és mikor összetalálkozott a tekintetünk -hiába is, muszáj volt rápillantanom...-elmosolyodott...

-Azt hiszem mégiscsak kérek valamit. -álltam fel és a pulthoz siettem.

-Josh?!

-Öhmmm..

-Kenza. -mosolyodtam el.

-Örülök, Kenza. -mosolygott vissza. -Adhatok valamit?

-Hát... egy... banán shake-et.

-Ajánlhatok valami finomabbat?

-Nem bánom. -úgy vigyorogtam mint egy debil idióta...

-Van egy olyan koktél, aminek az a neve, hogy karácsonyi hóesés. Ne kérdezd miért, elég bénán hangzik, de nagyon finom. Szereted a fahéjat, vaníliát, narancsot?

-Mindet, igen.

-Na akkor ez az ajánlatom. Fahéjas tej vaníliafagyival és kandírozott narancshéjjal.

-Jöhet. -bólintottam egyet mosolyogva.

-Máris, egy pici pillanat, csak kiviszem a barátnődnek ezt itt... -mosolygott vissza, majd gyorsan kivitte, és visszaérve elkezdte csinálni az én innivalómat.

-Tessék! -nyújtotta át a pulton.

-És ez mennyi lesz?

-565421 kalória. -nevette el magát.

-Na, most komolyan!

-Kicsit hizlal, de finom.

-Megnézzem a füzetben?

-Ingyen volt. -mosolyodott el.

-Ne már...

-Kérlek.

-Köszönöm szépen akkor. Nagyon kedves vagy. -vettem fel az innivalót a pultról és mosolyogva mentem vissza Elhez és George-hoz. Közben a fiúk is az asztalunkhoz értek.