2. Kedvencek

Itt a második rész, nem rabolom tovább az időtöket, mivel úgy sem olvassa el senki a bevezető monológot, amit ezúton is szeretnék megköszönni :D mindegy, a lényeg, hogy olvassátok a sztorit:) Jó olvasást! :)

Leültem az asztalhoz, szembe Josh-al, és miközben ittam azt a csodafinom valamit, amit nekem készített, cukin kaptam be a szívószálam és végig rámosolyogtam. Visszamosolygott, majd elkezdte törölgetni a pultot.

-Ez meg mi a fene? -Thomas.

-Mire gondolsz?

-Mit flörtölgetsz te itt azzal a suttyóval, mikor melletted ülök? -eldurrant az agyam. Mi az, hogy kikéri magának, hogy én kivel flörtölgetek? Nem a barátom, sőt, ha belegondolok senkim se... max egy púp a hátamon.

Elengedtem a szívószálat és idegtől duzzadó szemekkel pillantottam arra a gyökérre.

-Az egyetlen suttyó te vagy itt ebben az étteremben, drágaságom. -vágtam a fejéhez, majd mikor beképzelten elkezdett huhogni -biztos bagolynak érzi magát, vagy azt reggelizhetett -arra amit mondtam, folytattam a finomság elfogyasztását és közben Josht figyeltem, aki angyalian kiszolgált egy nénit. Már az első benyomásom is pozitív volt róla, de valahogy egyre csak erősödött bennem ez a pozitív érzés. Kedves volt velem, meg úgy a kisugárzásában is volt valami bájos. Tudom, hogy fiúra nem használjuk ezt a szót, de benne mégis a bájt láttam. Persze arra nem térnék ki, hogy mi volt a második gondolat vele kapcsolatban, ami átfutott az agyamon... ér rosszalkodni, nemde? Erre a gondolatomra megint elmosolyodtam.

-Hozhatok még valamit? -állt meg fölöttem és engem fürkészett a nagy kék szemeivel.

-Én nem kérek semmit, köszönöm, nagyon finom volt. -mosolyogva tettem a tálcájára a poharam, amit a kezében szorongatott, szóval fel kellett állnom, hogy rá tudjam tenni.

-Maradj csak. -mosolygott. -Köszönöm.

-Hát igen maradj már... jó hogy már nem te szolgálod ki... 

-Parancsolsz? -George.

-Ez csak egy pincér... -legyintett lenézően Thomas.

-Te meg egy kurva nagy tapló vagy. -Elena.

-Ne haragudj tényleg, nekem is ez a véleményem róla. -motyogtam Joshnak közben majd meg tudtam volna fojtani Thomast egy kanál vízben.

-Semmi probléma. -mosolygott még mindig, és mélyen a szemembe nézett.

-Ülj már le!

-Nekem te nem parancsolgatsz!

-El lehet fáradni az asztalunktól ha nem tetszik valami. Jól megvoltunk itt a lányokkal hármasban is.

-Gyere csak ide, te kis senkiházi! -mutogatott Joshra és közelítő jelleggel hajlítgatta a mutató ujját.

-El tudom viselni, ha valaki lenéz, csak azért, mert pincér vagyok, de szerintem ha én nem sértegetek senkit, akkor másnak sem kellene.

-Gyere Thomas most volt ebből elég. -fogta meg a karját Jason és felráncigálta a székből. -Mégegyszer elnézést a kellemetlenségért!

-Semmi gond.

-Gyere. -paskoltam meg a széket magam mellett.

-Nem ülhetek le, kirúgnak!

-Na, csak egy pár percre... kérlek! -mosolyodtam el.

-Na jó, de tényleg csak pár percre. -ült le mellém a székre.

-Hogy ez mekkora egy... -George. -Együtt vagytok, vagy mi?

-Nem dehogy is! Csak maximum ő szeretné...

-Megértem. -mosolygott Josh, miközben az asztalt bámulta. Úgy belevörösödtem, hogy éreztem, amint a pír elönti az arcomat. Muszáj volt köhögnöm, hogy ne legyen feltűnő.

-Jól vagy? -veregette meg a hátam Elena.

-Csak félre... félrement a... de már jobb. Khm.

-Szóval arra gondoltam. -kezdett el mesélni George. -Hogy ugye ma lesz a házavató bulink, mert ez az első napunk itt Bernben. És azt találtuk ki a srácokkal, hogy iszunk egy kicsit. És most kipattant ez a remek ötlet a fejemből, hogy mi lenne, ha ti is eljönnétek?

-Nem tudom... nem akarjuk otthon hagyni Jasont Thomassal.

-Akkor jöjjön Jason is.

-De akkor Thomas marad egyedül.

-Nagy fiú már, ahogy láttam. A viselkedése szerint annak hiszi magát.

-Meg hát nem is biztos, hogy a tanárnő elenged...

-Majd ellógtok.

-Jó szöktető vagyok. -mosolygott Josh.

-Te is ott leszel? -csillantak fel a szemeim.

-Persze, egy házba költöztünk, csak én már régebb óta vagyok itt. Úgy november közepe óta. (a történet december elején játszódik. szerk. megj.)

-Hát eddig még oké is... de senkit se ismerünk ott...

-Engem már ismersz, Josht ismered és vagyunk még ketten. Szóval hogy vannak... na. -nevette el magát. -Szóval összesen négyen vagyunk. Négy csődör.

-Négy csődör! -nevettem el magam.

-Igen, triumvirátus, plusz egy. -mosolygott Josh.

-Jah igen, én később kerültem be a képbe. -biggyedt le George szája. -Szóval a két maradék fiú Jaymi és JJ, őrült nagy arcok.

-Nálatok mindenki J-s?

-Igen. Josh, JJ, George and Jaymi. -mosolygott George. -Union J.

-Ez jól hangzik. Union J.
-Josh Cuthbert! Szeretné repűni? -jött ki egy nagydarab manus kecskeszakállal, fehér, maszatos köpenyben.
-Elnézést, én kértem meg, hogy üljön le mellénk pár másodpercre. -kezdtem bele a magyarázkodásba, mikor a pasi megállt mellettünk.
-Kisasszony, kérem. Ne tartsa fel a munkaerőmet. Te meg ne lazsálj, egy kettő! Dolgodra! Attó, hogy a főnök fiá vágyol még nem vagy semmivel se másabb a többi pincértű oszt szabad kezet kaptam az apádtú, ha rosszul csinálod mehetsz fel is út le is út!
-Sajnálom, nem fordul elő többé!
-Náááágyon helyes. Nágyon helyes. -bólogatott, majd eltűnt.
-Nagyon sajnálom, nem akartam, hogy lebasszanak miattam. -sajnálkoztam.
-Semmi baj. De most mennem kell. -közelebb lépett. -Mától te leszel a kedvenc vendégem. -suttogta, majd mosolyogva elindult.
-Te pedig a kedvenc pincérem. -motyogtam magam elé remegő hangon.
-Tessék? -mosolyodott el George.
-Semmi, nem érdekes. Szóval hol is lesz az a buli?
-Megadom a címet, csak adj egy papírt, vagy írd fel, nekem mindegy. Egyébként ha megadod a számod elétek jövünk Josh-al.
-Elénk jöttök?
-Aha, megcsörgetlek ha odaértem elétek, és akkor ki tudtok majd jönni.
-Na ez nem is rossz ötlet. Add a telefonod! -mosolyogtam, majd kikaptam a kezéből a ketyerét.
-Kenzie. -mosolygott. -Ez a beceneved?
-Nem túl fantáziadús, ugye?
-Hát nem, de kedvesen hangzik. Megcsörgetlek.

Miután elintéztük a privát csereberéket (lakcím, telefonszám, stb.) érzékeny búcsút vettünk George-tól arra a rövid időre, amíg viszont nem látjuk majd őt. Fogalmam sincs, hogy fogunk megszökni, de eléggé izgalmasnak hangzik ez az egész. Sohasem csináltam még ilyet.
Elindultam a kijárat felé, Josh az ajtó melletti asztalnál szolgált ki két fiatal lányt. Mikor odaértem felkapta a fejét.
-Egy pillanat. -szólt oda az asztalnál ülőknek.
-Máris mentek?
-Sajnos. Itt az ideje, igen. -mosolyogtam. Mi a fenéért nézek ki ennyire retardáltnak ha a közelemben van...
-Hát kár... de remélem akkor jöttök este!
-Persze, ki nem hagynám!
-Örülök.
-George-nak megadtam a számom, ha gondolod...
-Gondolni fogok rád. -nézett mélyen a szemembe.
-Na menj, nehogy megint bajba keverjelek! -kacsintottam, majd egy puszit nyomtam az arcára és kisétáltam az ajtón Elenával karöltve.

-Remélem tudsz róla, hogy most nagyon utállak!
-Mert?
-Mindketten odavoltak érted!
-Ugyan már, ne beszélj butaságokat. -nevettem fel.
-Nem beszélek butaságokat, láttam rajtuk. De Josh. Brühühühühühü!
-Mi van Josh-al?
-Annyira édes volt, ahogy rád nézett. És fel tudtam volna falni a kis popóját abban a kis köténykében ahw...
-Jól nézett ki.
-Ne szerénykedj te is be tudtad volna sajtolni az ágyadba!
-Mondtam én egy szóval is, hogy nem így van? -nevettem fel, majd éreztem, hogy fülig elvörösödöm. -De psssszt.. nem mondtam semmit!
-Én se, ki beszél itt egyáltalán? -nevetett fel, majd elindultunk hazafelé.
-Egyébként George is helyes... -mondtuk ki teljesen egyszerre hosszabb hallgatás után.
-És igen! Nagyon szép szemei vannak. -mosolyogtam.
-Tipikusan az a kedves fiú. Már ránézésre is.
-Igen, bár magamat inkább Josh-al tudnám elképzelni.
-Tuti bejössz neki te is. Fel fog szedni. De utállak, pfúh...
-Dehogy is! -nevettem. Aztán az megint más kérdés, hogy mit is gondoltam valójában...

Hazamentünk és elkezdtük a buli előkészületeit. Gyönyörű és csodás akartam lenni. Lehet, hogy az emberek hülyének tartják azokat a társaikat, akik egy találkozás alapján képesek ítélkezni, de úgy gondolom, hogy jó emberismerő vagyok. Legalábbis van egy olyan érzékem, ami még sosem hagyott cserben. Sohasem csalódtam még senkiben, mindig rendre eltalálom, hogy ki milyen is. És valamiért úgy éreztem, hogy amit Josh-ból láttam, az bőven elég volt arra, hogy kedvem legyen megismerni őt komolyabban is. Kedves, kicsit talán visszahúzódó, gondoskodó, és olyan aranyos. Nekem elsőre elnyerte a tetszésemet, úgyhogy a ma estébe bele fogok adni mindent!

Fél hatkor néztem rá az órára, szóval negyed órám maradt. Elég elkeserítő gondolat annak tudatában, hogy a hajam félkész, a sminkemből még semmisem látszik és a ruháim is csak félig vannak rajtam. Jelenleg egy bugyiban és egy melltartóban ülök a kád szélén és Elena csavargatja a hajam, miközben én nekiestem a kozmetikai tükörnek, hogy kimázoljam a fejemet.
-El!
-Ne nyavalyogj már!
-De sohase leszek készen!
-Tessék! A hajad teljesen elkészült! A sminked is mindjárt kész, és még van negyed óra!

Fejvesztve rohantam ki a fürdőből és villámgyorsan magamra kaptam a kiválasztott ruhákat. Még jó, hogy erre fordítottam gondot a délután folyamán, különben most tuti, hogy egy óra késéssel állítanánk be a fiúk házába. Miután minden rajtam volt, kimásztunk El-lel a tetőre, és pont akkor kezdett el rezegni a telefonom, és meg is láttam George-ot a tetőről.
-Pssssszt!
-Hát ti? -nevetett fel.
-Muszáj, mert illegális! -ugrottam le, majd követett El is. -Te csak így egymagadban?
-Jah, Josht megrohamozták a nők. Kiborít... mintig döglenek érte a lányok....
-Azt valahogy elhiszem. -rántottam meg a vállam, olyan rossz érzés tört rám. Miért is hittem, hogy Ő, meg én? És, hogy az egész este rólam fog szólni, meg halálos szerelembe esünk egymás iránt... kérlek! Ez nem egy rózsaszín vattacukor felhő, amiből kiharapnak a színes csillámpónik... a jó pasikra tapadnak a nők. Ezalól pedig még Josh sem kivétel, akármennyire is szeretném.

Annyit gondolkodtam, hogy észre sem vettem, hogy megérkeztünk.
-Nem azt mondtad, hogy csak négyen vagytok? -néztem a házra, ami előtt sorakozott pár ember.
-De, csak este beállítottak a londoni haverok, meg innen is hívott Josh pár embert, akiket egy hónapja ismer kb... szóval most vagyunk egy páran.
-Egy páran, óóó igen. -Elena.
-Bulizni támadt kedve. -mosolyogtam.
Bementünk. Már az ajtóban elég erős partihangulat uralkodott el, ha csak azt veszem figyelembe, hogy két lány smárolt, de nagyon durván. A pasimmal nem smárolok így egy szenvedélyes szex előtt... nem mintha lenne, de úgy általában. Aztán egyre beljebb mentünk. Megpillantottam Josht, aki a kanapén ült és egy lány simogatta a kb köldökig kigombolt felsőjén keresztül a mellét. Nyeltem egy nagyot és elfordultam. Nem akartam látni.
-Kenzie, ő itt JJ, a híres haverom. -mosolygott rám George.
-Szia Ken...?
-Kenza. -hajoltam közelebb, mert kicsit hangos volt a zene. -Kenza Stan.
-JJ Hamblett, ööööörülök, hogy itt vagy.
-Ő pedig itt... -fordultam meg, de El sehol sem volt. -Ő pedig itt a barátom, kámfor! -nevettem fel. -Valahová elcsatangolt!
-Vagy inkább elillant?! -nevetett JJ. Helyeees, helyeeees... érti a poént, ezt szeretem!
-Áh! -húzzott oda egy faszit maga mellé. -Ő itt Jaymi.
-Szia Jaymi, én Kenza vagyok!
-Szia szia. -mondta, majd el is ment.
-Hát izéééé... ő ma nem túl szociális! -nevetett fel JJ. -Bocsi, megyek és körülnézek, addig igyál valamit! -mutatott a bárpultra, ami dugig volt italokkal. Így is tettem. Leültem jól eldugva az üvegek mögé és onnan figyeltem Josht, aki pont szemben hetyegett azzal a csajjal a kanapén.
-Na mi van csajszi? -ült le mellém El, és érződött, hogy ő már túl van pár körön.  ÚRJÉZUS! Van egy csaj, akit jobban utálok nálad!
-Tessék? Kit és miért?
-Azt a nőt ott. -mutatott át az üvegek felett, és akkor láttam meg, hogy Josh éppen a csaj szájában próbált eltűnni.
-Na jó, én ezt nem akarom látni! -álltam fel és a pult másik oldalához ültem, így háttal voltam nekik.
-De most nem az volt, hogy elhívott? Gondoltam azért, hogy majd kavartok...
-Én is, erre leszar. Miért szar le? Én ezt nem értem!
-Hát én se... de egy manust se értek...
Kis ideig így ücsörögtem ott egymagam, ugyanis El is felszívódott és rácuppant valami svájci gyerekre, aki kb annyit tudott mondani, hogy igen igen igen... kezdtem elunni magam, mikor valaki leült mellém.
-Már hiányoltalak. -mosolyodott el.
-Mielőtt, mialatt, vagy miután körbenyaltad a csaj torkát?
-Mi?
-Ittvagyok már legalább egy órája. És kezdett elmenni a kedvem ettől a bulitól.
-Látod most itt vagyok, hogy ezt az érzést megszüntessem! -fogta meg a kezem és felhúzott a székről..
-Hagyjál, részeg vagy....
-Na gyere! -húzott magához, én pedig csak mosolyogni tudtam a továbbiakban. Megölelt. Annyira finom illata volt, és olyan jó volt a közelségét érezni.
-Gyere, igyunk valamit! -motyogott, majd a kezembe nyomott egy pohár italt. Gyorsan legurítottam, mielőtt megérezhettem az ízét. A negyedik kör után már eléggé szédültem és összefolytak a szavak. Mindenen nevetnem kellett.
-Még egy?
-Azzzzzt hiszeeeeem... elég. -nevettem.
-Olyan szép vagy, mondták már? -fogta két tenyere közé arcomat.
-Nem... nem hiszem. -komolyodtam el.
-Meg akarlak csókolni.
-Ne zavartasd magad. -haraptam bele finoman az alsó ajkamba, ő pedig közelebb hajolt egy kicsit. Már az orrunk összeért. Abban a pillanatban megszűnt létezni körülöttünk minden. Már a zenét sem hallottam ami körülöttünk bömbölt.
-Sálá-lálálállá-lálálállállá! -szökdécselt oda JJ, miközben a hupikék törpikék dallamát énekelgette.
-JJ. -nevetett fel Josh. JJ megfogta a kezét és egy szó nélkül elrángatta onnan. Ott álltam megsemmisülve, részegen, mint egy idióta.
-Mi van mi van mi van mi van? -jött oda hozzám George.
-Na mi van? -nevettem.
-Nem tudom, azt hiszem egy kicsit becsíptem. -nevetgélt, halál cuki volt.
-Én meg nagyon. -nevettem. -Olyan édes vagy. -simítottam végig az arcán, miközben azt a cuki nevetését hallgattam.
-Ugyan. -komolyodott el és lenézett a földre. Felemeltem a fejét az állánál fogva, és a szemembe kényszerítettem a tekintetét.
-Tényleg. -mosolyogtam szégyellősen. Közelebb lépett és homlokát az enyémhez érintette..
-Remélem nem utálsz majd nagyon. De... de muszáj... -fordította el a fejét és megcsókolt. Hevesen kaptam ajkai után. Nyaka körül átkulcsoltam a két karomat és magamhoz szorítottam gyengéden. Nekinyomott finoman a pultnak és a csípőmbe markolt, mire belenyögtem a csókba. Éreztem a szuszogását...
-Júúúúj! -nevetett mellettünk valaki, de nem tudtam beazonosítani a hangját, csak hogy George nevét ismételgeti.
-Gyere Josh, szerintem itt már nem sok dolgod lesz! -nevetett. Fel akartam nézni, de jobbnak láttam, ha inkább még sem teszem...