4. Lesz ez még így se

Sziasztok! Örülök, hogy van, aki kommentel, nagyon köszi! : Ha esetleg más is itt jár, hagyjon egy életjelet légyszi, csak h tudjam nagyjából hányan olvastok:)Igyekszem a részekkel minél hamarabb jönni remélem eddig tetszik a buli! Puszillak Titeket x - Rebi

-Bocsi, bocsi nem akarok zavarni! -pedig sikerült te tuskó... már rendesen vágytam a csókjára, erre megjelenik itt ez a ... azt se tudom ki. Hogy mer megzavarni? Ezt nem hiszem el!
-Segíthetek? -próbálta elmakogni Josh, de az alkohol legyőzte.
-Merre van a wc? Asszem hánynom kell!
-Jujj... pottyantós wc-nk van, szóval ki kell menni!
-Köszi. -fordult meg a gyerek és kiment a bejárati ajtón.
-Ez teljesen idióta. -nevettem.
-Csak részeg. -támasztotta meg a kezét a fejem mellett, ezáltal "sarokba szorított" engem. Iszonyatosan közel hajolt, már éreztem a melegséget, amit a teste sugárzott. Hozzá akartam érni. Megérinteni őt, ahol csak lehet.-Bocsi!-Nem vagyunk itt basszameg! -pirított oda Josh az arcomtól kb. 5 centire. Ilyen a mesében nincsen...
-Nagyon fontos lenne.
-Semmi se lehet ennél fontosabb!
-Josh kicsit gáz a szitu. Jaymi nagyon kiütötte magát.
-És miért csak engem tud ma mindenki betalálni? Az isten áldjon meg titeket...
-Téged találtalak meg.
-Persze Kelsy... Persze.
-Ma már nem fogsz megcsókolni... -motyogtam lebiggyedt szájjal.
-Ne haragudj... meg foglak. -nyomott egy puszit az arcomra, majd elment. Aztán visszaszaladt.
-El ne menj innen! -mosolyodott el.
-Megvárlak itt. -mosolyogtam én is.

Körülbelül fél órát ácsorogtam ott, mikor nagyon meguntam és a falnak dőlve lecsúsztam a földre. Fejemet lehajtottam és a térdemre döntöttem a homlokomat. Már majdnem elaludtam, mikor két kéz fonódott a karjaim köré és óvatosan felhúzott.
-Sajnálom... sajnálom... sajnálom... -puszilgatta a nyakam.
-Te ittál? -nevettem el magam.
-Csak egy kicsit. Ne haragudj, hogy nem jöttem hamarabb nem találtam ide. -nevetett fel.
-Be vagy rúgva, édes. -mosolyogtam és végigsimítottam az arcán.
-Be. -mondta fülig érő szájjal.
-Én már majdnem hogy kijózanodtam. Igyunk valamit. -fogtam meg a kezét és kihúztam őt a kis folyosóról, be a tömegbe. Odamentünk a bárpulthoz, és megint elkezdtünk inni. Olyan szinten sikerült felönteni a garatra, hogy kétszer estem el a mosókonyha felé visszavezető úton, és képtelen voltam abbahagyni a nevetést.
-Olyan... olyan szép vagy...
-Csókolj már meg basszus!
-Szeretnéd? -hajolt közelebb és megint megtámaszkodott a fejem mellett. Szerintem ebben a pillanatban ez igencsak jól jött. Ekkor vettem észre, hogy valami nem jó. Ugyanis csak az egyik lábamon volt cipő.
-Hova a fenébe tűnt a csukám? -nevettem el magam.
-Most smároljalak le, vagy keressük meg a cipődet? -nevetett.
-Le se szarom azt a cipőt. -tenyeremet a tarkójára simítottam és belenéztem a szemeibe, melyek jobban csillogtak mint bármi a világon. Nagyon részeg volt.
-Meg fogod bánni...
-Holnapra elfelejtjük!
Ajkaimat az övéihez préseltem finoman. Annyira vágytam már rá, hogy ez bekövetkezzen. Hevesen kezdtem el csókolni. Arra vágytam, hogy ő tegye meg, mégis én lettem az irányító a csatában. Erősen átkaroltam a nyakát és ugrottam egyet, ő pedig fenekem alá nyúlt és megtartott. Érintésétől kirázott a hideg. Áttért a nyakam csókolgatására, én pedig csak hangosan sóhajtoztam. Finoman harapdálta a nyakam, majd újra visszavándorolt a számhoz és gyengéden megcsókolt. Megőrültem ettől a szenvedélyes-gyengéd váltakozástól. Értett ahhoz, amit csinál. Teljesen az őrületbe kergetett...
-Juhuhujjjj itt meg mi folyik. -nevette el magát JJ, de Josh szája most valahogy izgalmasabbnak tűnt mint az, hogy JJ-vel foglalkozzak.
-Shhhhh ... -elengedett az egyik kezével és JJ-n lökött egyet, aki nevetve elment.
-Akarlak... nyögtem a szájába, mire ő elmosolyodott és bevitt a mosókonyhába.

**

-Basszameg basszameg basszameg... -keltem fel olyan otromba fejfájással, hogy alig bírtam egyáltalán megmozdulni. Lüktetett a halántékom, szédültem, minden bajom volt. Kinyitottam a szemem. A kádban (!) feküdtünk és Josh cuccai szanaszéjjel hevertek a földön, az enyémek meg a mosógép tetején. Egyetlen felső volt, amivel "be volt takarózva". Neki szerencséje volt, ő még aludt. Egy apró csókot nyomtam a szájára, majd kimásztam a kádból és gyorsan felöltöztem. Ijedten kezdtem el kutatni Elena után, mikor rápillantottam az órámra. Negyed egy volt. Lebuktunk... isteni.
Fél óra múlva megtaláltam őt az egyik felső emeleti fürdőszobában, a wc-re borulva. Felkeltettem, majd mikor megmondtam neki, hogy mennyi az idő őrült tempóban kezdtünk el rohanni az apparmanunkhoz. Esélyünk se volt arra, hogy megússzuk lebaszás nélkül. Már csak abban reménykedtünk, hogy beveszik, hogy reggel jöttünk el otthonról.
-És most mesélj már egy kicsit. Mit műveltél Mr. Igennel? -nevettem fel.
-Mr. Kivel?
-Hát az a pasi akivel smároltál. Tudod, aki annyit tudott angolul, hogy igen igen.
-Én voltam ilyen fiúval? -kerekedtek el a szemei.
-Mindegy. -nevettem.
-És neked milyen volt George-al?
-George-al?
-Hát láttam ám, hogy smaciztatok, te kis hamis!
-Jah... igazából részeg voltam, szóval nem nagyon emlékszem erre...
-De kár, beavathattál volna!
-Akkora egy... pfuh... büdös kurvának érzem magam...
-Mert?
-Nem is ismerem még őket, csak 1 napja, de már... -elharaptam a mondandóm végét. Nem akartam neki elmondani, hogy Josh is megvolt, csak ő sokkal intimebb értelemben. Majd kiszakadt a szívem, úgy elkezdett kalapálni, ahogy arra a kis tökéletesre gondoltam. Nem olyan értelemben, mint amikor a szerelmedre gondolsz, csak olyan jóleső érzés fogott el. Jó volt rá gondolni. Érdekel engem. Nagyon is.
-Dehogy vagy kurva! Ez csak egy buli volt, nagyon részegek voltunk mind. Ne érezd szarul magad emiatt.
-Hát ha te mondod...

Hazaértünk. A tanárnő szerencsére bevette -vagyis úgy tűnt, hogy bevette -hogy reggel mentünk el otthonról, hogy találkozhassunk valakivel. Megbeszéltük, hogy ebédre abba az étterembe megyünk, ahol Josh dolgozik és, hogy őszinte legyek, igencsak óriási feszítést éreztem a gyomromban mikor ez letisztázódott. Féltem a találkozástól. Nem nagyon emlékszem, hogy milyen volt vele, sajnos eléggé be voltam rúgva, de az teljesen tiszta -a reggeli körülmények miatt -hogy együtt voltunk. Elmosolyodtam, de nagyon féltem a találkozástól. Mi van, ha ő nagyon megbánta?




Josh szemszöge:

-Úr isten. -próbáltam meg kimászni az kádból anélkül, hogy pofára estem volna, bár valljuk be ez nem volt túl egyszerű feladat, majd belepusztultam a fejfájásba. Felöltöztem. Ezek szerint az este alkottam valamit, tök jó, semmire sem emlékszem...
Felmentem nagy nehezen az emeletre, kikerülgettem a földön heverő parti alkeszokat és bementem JJ szobájába. Egy kicsit meglepődtem, mikor egy szép kerek fenék köszönt vissza rám az ágyáról.
-Úr isten...
-Jó reggelt. Shhhh... cicamica alvásveretőben van. -mosolyodott el.
-Ahogy látom eleget dorombolt neked az éjjel. -mosolyodtam el.
-Nem panaszkodom. -És neked hogy doromboltak az éjjel? -húzogatta a szemöldökét.
-Hát... parában vagyok. Valakivel lefeküdtem.
-Irigyellek basszus...
-Mi? Nem úgy volt, hogy nem bírod Kelst?
-Kel... mi? -fordult felém.
-Hát szerintem vele voltam.
-Addig stimmel, hogy Ke. -nevetett.
-Mi? -tényleg nem értettem. -Ehhez túl másnapos vagyok!
-Nem Kelsyvel voltál, hanem Kenzaval.
-Ne szopass már, azt úgy sem hiszem el. -nevettem fel keserűen. -Ilyen rossz viccet...
-Nem viccelek, mikor utoljára láttalak titeket a mosókonyha előtt smároltatok és ott röhögtem, te meg ellöktél, szóval inkább nem zavartam. Kenza nem mondott semmit?
-Nem volt már ott, mikor felkeltem.
-Kérdezd majd meg
-És ha ő se emlékszik? Nagyon ciki lenne.
-Akkor inkább elmész mellette úgy, hogy lefeküdtetek, de úgy csinálsz mintha mi se történt volna?
-Látod, ez csodás ötlet. Így fogok tenni.
-Mmmmmm .. -nyöszörgött a lány az ágyon.
-Jó, azt hiszem én most megyek. -mosolyodtam el, majd kimentem a szobából.



Kenza szemszöge:

-El én nem akarok ide bemenni!
-Miért?
-Hát mert nem!
-De mi a baj?
-Csak nem akarok bemenni!
-Valamit nem mondtál el?
-Nem, csak... kínos lesz szembe találkoznom... George-al!
-Ugyan már, szerintem neki is ugyan olyan kínos, mint neked!
-Ettől nem lettem nyugodtabb!
-Na ne hisztizz, gyere szépen! -fogta meg a karom és bevontatott.
Ahogy beértem egyből megláttam Josht. Annyira imádkoztam pedig, hogy ne jöjjön ma be melózni, mégis itt van. Remek...
Az ajtócsilingelésre még fel is figyelt, és ahogy meglátott elejtette a kezében lévő tálcát. Nagyszerű... biztos, hogy emlékszik az estére...
-Cuthbert! Cuthbert a konyhba, azonnal!
-Egy pillanat, csak... csak összeszedem, sajnálom.
-Segíthetek?
-Ugyan Kenza...
-Kérlek, hagy segítsek!
-Nem szükséges, tényleg. -hajolt le és elkezdte szedegetni a nagyobb üvegdarabokat. Nem tágítottam a célomtól, hogy segítek neki.. én is leguggoltam és szedegettem az üveget.
-Valami baj van? -néztem rá aggodalmas fejjel.
-Nem, csak nagyon rosszul érzem magam, ennyi az egész.
-Volt valami az este?
-Mire gondolsz? -remek... tuti nem emlékszik.
-Semmire. Nekem kiesett minden kb. George volt az utolsó, amire emlékszem. Hogy küldött egy sms-t.
-Nagyszerű. -mosolyodott el. -Nemsoká jövök... úgy is... kirúgnak. De még ma látlak? -mosolyodott el féloldalasan.
-Persze itt eszünk úgy is. -mosolyogtam rá vissza, ő pedig eltűnt a konyhában.