7. Mindent összezavarsz!

Az ablakpárkányon ültem és kifelé bámultam. Esett a hó és csak az utca fényei világították meg az esti órákban a szobámat. Elena éppen azt a fiút boldogítja, akiért kijelenthetem hogy különös érzéseket kezdek táplálni. Olyan szar ez az egész! Egy rohadt kakaót szorongatok ahelyett, hogy Josh kezét foghatnám... fázom, álmos vagyok, mégsem tudok aludni, bármennyire is szeretném. Folyamatosan azon pörög az agyam, hogy vajon mit csinálhatnak most...

*-Jóétvágyat fiúk! De nekem most haza kellene mennem, remélem nem bánjátok.

-Nem, de mégegyszer nagyon köszi!

-Egészségetekre! Akkor sziasztok!

-Kikísérlek!

-Maradj csak!

-Kikísérlek!

-Jó, ahogy gondolod. -egyeztem bele végül. Az ajtóban megálltam.

-Hát akkor...

-Akkor szia. -mosolyodott el és a számhoz vészesen közel hagyott egy puszit. Mélyen a szemébe néztem, az ő arcáról is lefagyott a mosoly...

-Szia. -fordultam meg villám gyorsan és kirohantam az ajtón mielőtt még történik valami. *

Ennek már egy hete. Hazajöttem és azóta csak sajnáltatom magam, mióta El bejelentette, hogy randizni vagy mit csinálni megy Josh-al. Megettem kb ezer kiló csokit, már olyan sokat, hogy rendesen hánynom kellett tőle, most kakaóval fárasztom tovább Pocakot. A nagy gondolkodásomat a csengőszó szakította félbe. Fogalmam sincs ki lehet ilyenkor, de hálás vagyok neki, hogy kirángat az önsajnálatból, mert már rendesen fájt...

Gyorsan szedtem a lábaimat lefelé a lépcsőn és kinyitva az ajtót kicsit meglepődtem. Mármint ami a másik oldalán álló személyt illeti.

-Szia Kenzie. -mosolyodott el kedvesen.

-Szia, hát te?

-Csak visszahoztam az... edényt. Köszönjük a levest.

-Ugyan, semmiség. Nem jössz beljebb?

-Köszi. -elsétált előttem és mindketten bementünk a konyhába. Letette a lábast, majd felnézett és elmosolyodott.

-Jobban vagy már? -mosolyodtam el én is.

-Igen, sokkal. Összeszedtem magam, hogy átjöhessek. Látom jól jött, mert elég szarul festesz. Mármint gyönyörű vagy, félre ne értsd, csak...

-Értem, értem. -mosolyogtam. -Hát igaz ami igaz nem vagyok túl jó kedvemben. Mondhatni... pocsékul érzem magam és nem a másnaposságtól.

-Igen, azt gondoltam ha még főzni is volt energiád. -mosolygott. -Viccet félre téve mi a baj?

-Semmi se úgy alakul az életemben, ahogy én szeretném. Magányosnak érzem magam. Konkrétan ennyi.

-Én is annak érzem magam kicsit...

-George... nem maradsz... nem maradsz itt velem estére? Annyira egyedül érzem magam...
-De, csak meséld el, hogy mi bánt!

-Szóval... fura érzések kavarognak bennem.

-Merthogy?

-Hát... nem tudom. Alig vagyunk itt egy hete, alig ismerlek titeket, mégis úgy érzem, hogy... á... hülyeség...

-Tetszik neked. -hajtotta le a fejét mosolyogva.

-Tessék?

-Tudom, hogy tetszik neked. Hallottam mi volt köztetek. JJ mesélte Jayminek és pont akkor mentem el az ajtó előtt.

-Mit hallottál, mi volt köztüüüüünk? -csillantak fel a szemeim.

-Hát, hogy te meg ő... hm hm hm...

-Mi hm hm hm?

-Jajj már Kenz! Tudod...

-Nem tudom!

-Hát, hogy együtt voltatok... ÚGY!
-Semmi értelme nem volt. -felálltam és az ablakhoz lépve kinéztem.
-Hogy érted ezt?
-Látod, hogy a bartnőmmel randizgat most is...
-Jajj már.... te el is hiszed, hogy Elena kell neki?
-Nem egyértelmű?
-Nem lehetsz ennyire hülye. -nevetett. -Ki lehet akkora barom, hogy egy ilyen gyönyörű, okos, kedves és gondoskodó lány helyett választ valakit, aki...
-Aki?
-Tisztában vagy vele, hogy mire gondoltam... -mögém állt. Megfordultam. Veszélyesen közel állt hozzám.
-Én csak... én... -tenyerét az arcomra simította és közelebb lépett. Becsukta a szemeit és homlokát az enyémhez érintette.
-Édes kis Kenza...
-Hahóóóó! Megjöttüüüünk!
-Szuper. -motyogtam magam elé alig hallhatóan.
-Konyha! -kiabált ki George.
-Oh, szia George, hát te? -lepődött meg El.
-Hozzám jött.
-Hozzád? -Josh.
-Neked is szia. -George.
-Mit akarsz te Kenzától?
-Közöd? -böktem oda szúrósan Joshnak.
-Csak kérdeztem. -válaszolt hasonlóan flegmán.
-Nem kell kérdezned olyan dolgokról, amikhez az ég világon semmi közöd nincs!
-Bocs hogy élek!
-Semmi baj.
-Hé srácok, valami baj van? -állt George és El lemerevedve, miközben minket bámultak.
-Semmi, Josht kellene kérdeznetek, hogy miért seggfejkedik!
-Hát ez nagyon vicces... vagy is inkább nevetséges!
-Igen nevetséges vagy! Gyere manócska, rossz lett a levegő idelent! -fogtam meg George kezét és felhúztam őt az emeletre.

-Mi volt ez az egész? -kérdezte George miután magunkra csuktuk az ajtót. Eddig a pontig bírtam. Patakokban elkezdett ömleni a könnyem.
-Kenzaaaa! Ne sírj, mert megszakad a szívem! -ölelt magához és a hátam simogatta.
-George én... nem bírom már ezt! Hogy lehet ennyire köcsög?!
-De most mi van ?
-George én ezt nem bírom végignézni! Lassan már a szexnél tartanak, de én akarom őt, érted? Nekem ő kell! És nem bírom, hogy Elenával kavar! Miért kavar egyáltalán vele? Velem volt, és nem vele, érted? Velem! -úgy bőgtem, mint egy idióta. Minek sírok egyáltalán?
-Nyugodj meg! Gyere! -mosolygott és lehúzott az ágyra. Az oldalamon feküdtem, ő pedig velem szemben. Kezem ökölbe szorítva pihent az arcom előtt. George az egyik kezével megfogta az enyémet, a másikkal pedig a hajamat simogatta.
-Annyira fáj, hogy szenvedsz miatta.
-Próbáltam erős maradni... de nem megy a végtelenségig fenntartani az álarcot. Igen is nagyon fáj, hogy már nem érdeklem őt...
-Én ebben azért nem vagyok biztos. -mosolyodott el.
-Hát nem tudom... annyira szerencsétlen vagyok. Senkinek sem kellek, soha!
-Ez ebben a formában nem igaz!
-Ezt hogy érted?
-Nem vígasztal meg, ha azt mondom, hogy nekem fontos vagy, ugye?
-Neked se úgy kellek... csak mint barát. Az teljesen más! -lehajtotta a fejét és lefelé meredt.
-George?!
-Semmi. -nézett vissza a szemembe.
-George...
-Én szeretlek mindenhogy! -nézett bugyirohasztóan a szemeimbe.
-Gyere ide édesem! -öleltem őt magamhoz. Nyakába fúrtam a fejem és ebben a pózban feküdtünk tovább. Testem teljesen az övéhez simult, lábamat átraktam a derekán.
-Egyébként én be tudnám neked bizonyítani, hogy Josh odáig van érted. Csak megfelelő helyzet kell hozzá!
-Mire gondolsz? -mosolyodtam el.



Josh szemszöge:

Ideges lettem. Ideges, amiért ennyire tehetetlennek és esetlennek éreztem magam. Nem gondoltam volna, hogy Kenza így be fog rágni. Azt hittem nem jelentett neki semmit az, ami köztünk történt. Lehet, hogy mégis? Mert más különben miért idegelte volna fel magát ennyire?
-Josh!
-Hm?
-Na végre! Fél órája szólítgatlak!
-Bocsi, kicsit elgondolkodtam.
-Igen. Feltűnt.
-Bocsi tényleg! -finoman az ölembe ültettem.
-Valami baj van?
-Nincs. -erőltettem egy halvány mosolyt az arcomra.
-Na igen, ez nagyon meggyőző volt.
-Mit néztek? Csatlakozhatunk? -hallottam meg a hátam mögül a csilingelő hangját. Felálltam, hogy lássam, de azonnal vissza is kellett ülnöm. Akkorát nyeltem, hogy szerintem El is hallotta...



Kenza szemszöge:

-Szóval, akkor ahogy megbeszéltük! -mosolyodtam el és egy apró puszit nyomtam a szájára.
-Hmmmm... ehhez még hozzá kell szoknom.
-Nekem is irtó fura. -mosolyodtam el, majd megfogtam a kezét és kisétáltunk a nappaliba.
-Mit néztek? Csatlakozhatunk?
-Gyertek csak! -mosolygott el.
-Ti együtt vagytok? -kérdezte Josh úgy, hogy ránk sem nézett. Istenem, az az arckifejezés minden lyukas garast megért nekem!
-Talán igen... talán nem. -mosolyogtam a képébe. Olyan gyűlölettel nézett rám, hogy legbelül egy ördögi kacajt eresztettem szabadjára.

A film alatt Josh meglehetősen sokat mászkált ki a nappaliból különböző bénábbnál bénább ürügyekkel. Tuti nem bírta, hogy puszilkodunk George-al. Haha, megérdemled! Szerencsére hamar végetért a film mert nagyon rossz volt. Ha George nem nevettetett volna a fülembe súgdosott hülyeségekkel, akkor valószínűleg el is aludtam volna. Miután vége lett megfogtam a kezét és felmentünk az emeletre.

-Ennek is vége lett végre! -nevette el magát. -Hát ez a film valami borzalom volt....
-Szerintem Jim legrosszabb filmje. Mindegy. -nevettem, majd mosolyogva közelebb léptem hozzá és nyomtam egy puszit a szájára.
-Már nem kell eljátszanunk, itt már nem látnak! -mosolygott. Mégegy puszit adtam neki.
-Nem is azért adtam, csak mert jólesik! -mosolyogtam még mindig. Közelebb lépett és belemarkolt a hajamba, majd szenvedélyesen megcsókolt.


Megszomjaztam. Gondoltam lemegyek a konyhába és veszek magamhoz némi folyadékot. A sötétben botorkáltam, mikor valaki megköszörülte a torkát mögöttem.
-Az isten szerelmére a szívbajt hozod rám Cuthbert!
-Miért csinálod ezt?
-Mit is? Tudod,az emberek csinálnak ilyesmit ha szomjasak. Már pedig én szomjazok...
-Nem azt, hanem. Miért vagy George-al?
-Te miért vagy Elenával?
-Az mindegy!
-Akkor ez is mindegy!
-Direkt húzol fel, ugye? -pattant fel a székből és elém állt. Egy szál boxerben.
-Semmi közöd hozzá idióta! -löktem el magamtól, de ő visszahúzott. Elvesztem a szemeiben.
-Engedj... mindent összezavarsz!
-Nem, te vagy az, aki mindent összezavar!
-Josh... vár a barátom!
-Várhat még egy darabig! -fenekembe markolt és testével a pulthoz szorított.
-Mit... mit művelsz! Engedj el!
-Kellesz nekem Kenza.... nagyon!